Az iskolaérettség kritériumai a jogszabály alapján
Submitted by aranyosineAz iskolaérettség kritériumai (Jogszabály: 363/2012. (XII. 17.) Korm. rendelet az Óvodai nevelés országos alapprogramjáról)
A kisgyermekek többsége az óvodáskor végére eléri az iskolai élet megkezdéséhez szükséges fejlettséget.
A gyermek az óvodáskor végén belép a lassú átmenetnek abba az állapotába, amelyben majd az iskolában, az óvodásból iskolássá szocializálódik.
Az iskolakezdéshez az alábbi feltételek megléte szükséges:
• testi,
• lelki
• szociális érettség
A testileg egészségesen fejlődő gyermek :
• hatéves kora körül eljut az első alakváltozáshoz,
• megváltoznak testarányai, megkezdődik a fogváltás,
• teste arányosan fejlett, teherbíró,
• mozgása összerendezettebb, harmonikus finommozgásra képes,
• mozgását, viselkedését, testi szükségletei kielégítését szándékosan irányítani képes,
• az óvodáskor végére nyitott érdeklődésével készen áll az iskolába lépésre,
• a tanuláshoz szükséges képességei alkalmassá teszik az iskolai tanulás megkezdéséhez,
• érzékelése, észlelése tovább differenciálódik,
• különös jelentősége van a téri észlelés fejlettségének, a vizuális és az akusztikus differenciációnak, a téri tájékozottságnak, a térbeli mozgásfejlettségnek, a testséma kialakulásának.
A lelkileg egészségesen fejlődő gyermeknél:
• az önkéntelen emlékezeti bevésés és felidézés,
• a közvetlen felidézés mellett megjelenik a szándékos bevésés és felidézés,
• megnő a megőrzés időtartama,
• a felismerés mellett egyre nagyobb szerepet kap a felidézés,
• megjelenik a tanulás alapját képező szándékos figyelem,
• fokozatosan növekszik a figyelem tartalma, terjedelme,
• könnyebbé válik a megosztása és átvitele,
• a cselekvő-szemléletes és képi gondolkodás mellett az elemi fogalmi gondolkodás is kialakulóban van.
Az egészségesen fejlődő gyermek:
• érthetően, folyamatosan kommunikál, beszél;
• gondolatait, érzelmeit mások számára érthető formában,
• életkorának megfelelő tempóban és hangsúllyal tudja kifejezni,
• minden szófajt használ, különböző mondatszerkezeteket, mondatfajtákat alkot,
• tisztán ejti a magán- és mássalhangzókat azzal, hogy a fogváltással is összefüggő nagy egyéni eltérések lehetségesek,
• végig tudja hallgatni és megérti mások beszédét,
• elemi ismeretekkel rendelkezik önmagáról és környezetéről;
• tudja nevét, lakcímét, szülei foglalkozását, felismeri a napszakokat;
• ismeri és gyakorlatban alkalmazza a gyalogos közlekedés alapvető szabályait;
• ismeri szűkebb lakóhelyét, a környezetében élő növényeket, állatokat, azok gondozását és védelmét;
• felismeri az öltözködés és az időjárás összefüggéseit.
• Ismeri a viselkedés alapvető szabályait,
• kialakulóban vannak azok a magatartási formák, szokások, amelyek a természeti és társadalmi környezet megbecsüléséhez, megóvásához szükségesek;
• elemi mennyiségi ismeretei vannak.
Az óvodáskor végére a gyermekek szociálisan is éretté válnak az iskolára. A szociálisan egészségesen fejlődő gyermekkedvező iskolai légkörben készen áll az iskolai élet és a tanító elfogadására, képes a fokozatosan kialakuló együttműködésre, a kapcsolatteremtésre felnőttel és gyermektársaival.
A szociálisan érett gyermek:
• egyre több szabályhoz tud alkalmazkodni,
• késleltetni tudja szükségletei kielégítését,
• feladattudata kialakulóban van, s ez a feladat megértésében, feladattartásban, a feladatok egyre eredményesebb – szükség szerint kreatív – elvégzésében nyilvánul meg;
• kitartásának, munkatempójának, önállóságának, önfegyelmének alakulása biztosítja ezt a tevékenységet.
A hároméves kortól kötelező óvodába járás ideje alatt az óvodai nevelési folyamat célja, feladata a gyermeki személyiség harmonikus testi és szociális fejlődésének elősegítése.
A sajátos nevelési igényű gyermekek esetében folyamatos, speciális szakemberek segítségével végzett pedagógiai munka mellett érhető csak el a fentiekben leírt fejlettséget.
A kiemelt figyelmet igénylő gyermekek iskolaérettségi kritériumai tükrözik a befogadó intézmény elvárásait az iskolába kerülő gyermekekkel szemben.